Első írásos említése 1256-ból ismert egy oklevélből, ahol a jászói apátság birtokaként említik. Abban az időben jelentős bortermelő helyként tartották számon. A 16. században a török hódoltság alatt a környékbeli településekhez hasonlóan Monaj is elnéptelenedett és elpusztult. Később, az 1700-as években a Vitéz család telepítette be római katolikus magyarokkal és görög katolikus ruténekkel. 1763-ban Eszterházy püspök engedélyezte a Tiszta családnak, hogy a temetőnek szánt területen kápolnát emeljen. A kis kápolnát sokáig templomként használták, köréje építették a házakat. Később a falu lejjebb húzódott dél felé. 1935-ben a kápolnát elbontották és anyagából a falu közepére új templomot emeltek. A kápolna berendezéseit is átvitték az új templomba.Monajon feljegyzések szerint már az 1890-es években működött egy katolikus elemi iskola, amely egy tanteremből és egy előszobából állt. Az új iskolát 1932-ben építették, tanítói lakással együtt. Az 1978-79-es tanévtől a községből Homrogdra járnak a gyerekek általános iskolába. Ma az egykori iskola épületében családsegítő központ működik.
Szellemi örökségek:
Ruszén jeles napok
Az egyes naptári vagy ünnepnapokhoz fűződő hagyományokat két részben közlöm. Először a húsvéti ünnepkörét, a változó ünnepekét, természetesen előtte a nagyböjti időszakot is ismertetve, másodjára a naptár sorrendjében, de a görög katolikus egyházi naptárnak megfelelően szeptemberrel kezdve. (Ebben a sorrendben ószövetségi hagyomány tükröződik vissza!)
Az itt közzétett hagyományok egy része napjainkban már nem él, ugyanakkor vannak újabb keletűek is azok mellett, melyeket még ma is tartanak.
Az ősi keleti egyházi előírások szerint egy vasárnapon vagy ünnepnapon négy istentiszteleti alkalom volt:
- szombaton (vagy ünnep előtti nap, előestén) vecsernye;
- vasárnap (vagy az ünnep) reggelén utrenye;
- délelőtt liturgia;
- délután vecsernye.
Ez az istentiszteleti rend a idők folyamán módosult. Íme az 1950-es években Tokaj és vidékének görög katolikus ünnepi rendje saját tapasztalatból. Szombati (előesti) vecsernyére nincs adatom! A vasárnap rendje a következő!
Tokajban: 9-kor és 10-kor liturgia, 3-kor vecsernye;
Tímár: 7-kor utrenye, 10-kor liturgia, 3-kor vecsernye; itt így élt még az ősi istentiszteleti rend!
Balsa: 7-kor utrenye, 8-kor és 10-kor liturgia, 3-kor vecsernye;
A 8-kor vagy 9-kor kezdődő liturgia, azaz mise neve kismise, a 10 óraié nagymise. A kismisén a pap csak olvassa az ő imáit, a párbeszédes részeket is. Ez a misefajta azért fejlődött ki, hogy az iskolás gyerekeknek legyen egy külön istentiszteletük, nekik szóló prédikációval. De a háziasszonyok is erre jönnek, mert míg a család többi tagja a nagymisén van, ők az ebédet elkészíthetik. A nagymise az eredeti keleti szokások szerint való, papi énekkel, füstöléssel, a szokott ünnepélyességgel. Balsán a pap az utrenyén gyóntatott a kántori részek ideje alatt. Bodrogkeresztúrban azért volt későn az utrenye, mert a papnak több faluba kellett mennie, s azok istentiszteleti rendje reggelre és estére volt elosztva.
A vasárnapi (ünnepi) istentiszteleti rend Rakacán tapasztalatom szerint az 1980-as években: szombat este volt vecsernye és azt követően liturgia, vasárnap az utrenye, liturgia, vecsernye pedig szokásosan. (Mint különlegesség: a szombat esti szolgálatokat nem a templomban tartották; a Fő utcán van egy kis kápolna a parókiával szemben, és abban!)
Végardón pedig a következőket tapasztaltam: szombati vecsernye nem volt, vasárnap 7-kor utrenye, 8-kor diákmise (s ezen nemcsak az iskolások!), 9-kor nagymise. Rendkívüli helyzet volt Tornabarakonyban 1981-ben, mivel azt akkor a rakacaszendi pap látta el. A következőt tapasztaltam: szombat este ünnepélyes liturgia, szinte az egész falu, még az ott nyaralók részvételével is; vasárnap délelőtt utrenye, csak a kántorok vezetésével, délután az asszonyok tartottak rózsafüzér-ájtatosságot. A példák számát, helyi adottságoknak megfelelően lehetne szaporítani. Parókiális templomokban az utrenye néhol ott marad napjainkban el, ahol a papnak több falut kell ellátnia, s reggel megy oda. Egyébként az utrenye alatt gyülekezik össze a kismisét látogató hívek tábora, ezért azon olykor nagyobb számban vannak - ha nem is a teljes szertartáson - mint a délutáni vecsernyén.
Filkeházán az 1960-az években szűnt meg az utrenye, az 1970-es években pedig a vecsernye, (mivel a papnak sok falut kellett ellátnia!). Régen a legtöbb filiából átjártak az anyaegyházba. Ma inkább a pap jár ki. Pl. Tolcsva két filiájában ma kápolna van, az anyaegyház temploma nagy a helybeli hívek számára!
Változó ünnepek
Nagyböjt
A vel'ki post, a nagyböjt 7 hétig tartott. Tilos volt Filkeházán mindenféle mulatozás, nevetgélés, a legényeknek az italozás is. Sokan már vajhagyó vasárnap, mások az első böjtkor, hétfőn hamuval kisúrolták az edényeket, hogy egy csepp zsír se maradjon bennük. Hétfő, szerda, péntek szigorú böjt volt. Régen voltak olyanok, akik ezeken a napokon hét hétig semmit sem ettek, csak vizet ittak. A nagy többség még olajjal sem főzött ilyenkor. Sokfajta böjtös étel van, a bab, a krumpli, a káposzta nagy szerepet játszott. Szószos étel volt a böjti macsánka: tisztán lisztből készítettek rántást, ezt káposztalével felöntötték, és ebbe karikára vágott főtt krumplit raktak. Böjti napokon reggelire fogyasztották.
A nagyböjt harmadik vasárnapja: kereszthódoló vasárnap = kresna poklonna nedzela. Ilyenkor poklonát vernek a hívek liturgia után (a kitett kereszt előtt) letérdelnek a templom kövére és háromszor a földhöz érintik a homlokukat. Máshol (pl. Napkoron) a poklona a nagyböjt 5. szerdáján este végzett bűnbánati szertartást (énekeskönyveink szerint: Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonja) jelenti. Népiesen poklonya (eredeti jelentése: leborulás).
Rudabányácskán keresztes vasárnaptól kezdve vasárnap délutánonként a leányok és legények jártak az útmenti keresztekhez. Rakacán az olvasós társulati asszonyok keresték fel a kereszteket, mint mondták, hogy az Úrjézus kínszenvedéseit pótolják. Hasonló szokás volt még Baktakéken, Irotán.
Virágvasárnap
Kventa nedzela a neve Filkeházán virágvasárnapnak. E napon van a barka (birke) szentelés. A harangozó szedi. A liturgia végén keresztcsókoláskor a paphoz járulva mindenki kap egy-egy szálat belőle. Hazafelé menet a fiúk lányok megszámolják a barkaszemeket, hogy páros-e vagy páratlan; ha páratlan számú, egyet lenyelnek belőle, nehogy pár nélkül maradjanak. A szentelt barkát megőrzik, viharkor tűzbe dobják, hogy elmulassza a vihart.[61] A komlóskai szokások hasonlóak.Eredeti előírás szerint a barkaszentelés az utrenyében van. Ahol nincs utrenye, valamint ahol a hívek misére jövet maguk is hoznak barkát, ott többszöri szentelés is előfordulhat.
Nagypéntek
Filkeházán: velki pjatek, nagypéntek Krisztus halálának a napja. Ünnepnek tartják. Igen szigorúan böjtöltek. Napközben még teát sem ittak, este ettek pirítós kenyeret vagy sült krumplit. A ház körül semmiféle munkát nem végeztek. Tilos volt fát vágni, mosni.
A háziasszonyok nagypénteken sütötték a húsvéti ételeket, tésztaféléket. Ekkor szedte össze a harangozó, újabban a ministránsok a pap részére a házaktól járó tojást. A pásztor jelképesen kihajtotta a jószágot, hogy megkaphassa házanként a szakajtó nagypénteki lisztet és a nagypénteki tojást. Helyenként babot és kis kalácsot is adtak.
Velka sobota, a nagyszombat a 3 napos ünnepre készülés jegyében telt el.
A szertartásokat a kialakult rend szerint végzik általában mindenhol, ebből nagypénteken kiemelkedik a délutáni sírbatételi vecsernye, s attól kezdve lehet a szentsírt látogatni.
Sajátos hagyomány Komlóskán, hogy a hívek a szertartástól a feltámadásig a templomajtótól térden csúszva mentek be az oltárig és azután foglalták el helyüket. 1950-60 körül még gyakorolták e szokást számosan.
A pászkát általában nagycsütörtökön vagy nagyszombaton készítették el. Megvolt a szertartásossága.
Húsvét
A húsvéti feltámadási körmenetet és szertartást vagy éjfélkor, vagy hajnalban tartják, a szertartási előírások szerint. Népi jellege inkább a húsvéti étel-, a pászkaszentelésnek van. Van ahol minden liturgia után tartanak pászkaszentelést, de vidéken sok helyen csak az ún. nagymise után. A hívek kosárba helyezik a megszentelendő ételeket (tojás, túró, sonka, kalács; Nyírvasváriban például: töltött tyúk, sonka, kolbász és egy üveg bor is). A szentelés helye általában a templom udvara, a templomot, ahol körüljárható, körülállják a hívek, kosaraikat maguk elé helyezve. A kosárra tett terítőkön díszítő motívumok: húsvéti szövegek vagy Krisztus-kép. A pap körmenetben indul pászkát szentelni, előtte viszik a körmeneti keresztet és a zászlókat. (Rakacán még a körmeneti lámpásokat is!) Sajópetriben és Nyírvasváriban a körmenet kétszer jár körbe, egyszer a füstölővel, egyszer a szenteltvízhintővel megy a pap. A pászkafogyasztását nagyon fontosnak tartják, a templomból hazaérve sok faluban még most is ekkor tartják az első kiadósabb étkezést, húsfogyasztást a böjti idő kezdete óta. Még az is előfordul, hogy a távollevőnek, betegen fekvőnek visznek a szenteltből. Rakacán egyes öregek a temetőbe, a sírra is vittek a szenteltből.
Tiszavasváriban (régen Tiszabüd) a templomból hazatérve itt is azonnal ettek a szentelt ételekből. Mikor megvágták a pászkát, egy darabot a kutyának, egy darabot a macskának, egy darabot a lónak, egyet a tehénnek, egy darabot meg a disznónak adtak. Azok az elsők, mi emberek nem vagyunk rá érdemesek - mondták magyarázatul. Ez onnan eredne, hogy egy családban kenyeret sütöttek, és az ugyanekkor sütött lángost a gyerek eldobta. Ekkor Jézus azt mondta: véres verejtékkel keresi meg az ember a kenyerét. Csak az állatoknak hagyta meg a búzát. Ez a magyarázat másutt ismeretlen, melyet az állatoknak a szentelt ételből való részesítésére adtak.
Tiszabüd görög katolikussága részben ruszin eredetű, 1780-ban ismerték a ruszin nyelvet. érdekessége miatt említettem meg ezt a szokást és magyarázatot. Ugyanis találtam a következőket: "A mohácsi sokác hagyomány szerint az újkenyérből először a kutyának, macskának adnak. A közismert népi legenda szerint az emberek gonoszsága miatt a búzát, mely valamikor tövéig kalászos volt, az Úr ki akarta pusztítani. Péter azonban a kalász felső végét marokra fogta és így könyörgött: Uram, Teremtőm, legalább; a kutyák, macskák ne haljanak éhen." (A hagyomány Mohácson júl. 15-höz - apostolok oszlása - kapcsolódik.) Nem tűztem ki feladatul néprajzi összehasonlításokat végezni, de a mohácsi délszláv hagyomány és a tiszabüdi hasonlósága elgondolkodtató. Hiszen a kutatók annyit vitatkoznak a rácok szabolcsi jelenlétén, hogy ez a szó nem népet, csak vallást jelent. Vajon ez a néprajzi adalék nem "rác" hatásra mutat?
A húsvét, a háromnapos egyházi ünnep neve: velka noc Filkeházán. A vasárnap nagy eseménye itt is a pászkaszentelés. Az asszonyok már szombaton elkészítik a szentelésre szánt ételeket. Az alábbi ételeket szenteltetik meg húsvétkor: egy nagy kerek, a tetején díszített kalács (paska), sonka vagy sodar (sodra), kolbász (kolbasa), szalonna, egy pohár vaj (maslo), tojás (vajco), édestúró vagy túrócska (sirok), tőtelék (polnina). Régen batyuban vitték, ma füleskosárban vagy táskában, szőttes, varrottas terítővel letakarják. Az ételeket együttesen is pászkának nevezik. Szenteléskor a terítőket leveszik, egyébként mindenki a saját kosara mögé áll.
A két világháború között még általános volt, hogy a szentelésről hazatérve a házat háromszor körüljárták, mert a pászka szent dolog, s ezáltal elűzik a bajt a háztól.
Húsvéthétfőn van a locsolkodás, a fiúk és a legények az 1950-es évekig hímest (pisanka) kaptak.
Sajátos húsvéti locsoló szokás él Komlóskán: a legény a leány lehajtott fejére három csepp vizet cseppent, tiszta vizet és közben mondják a húsvéti köszöntést: Krisztosz voszkresz! - Vojsztina voszkresz! (Feltámadt Krisztus! - Valóban feltámadt!) A köszöntés 40 napig, Áldozócsütörtökig általánosan használt.
A pászkaszentelés egyik elmaradhatatlan tartozéka a sárga túró: tojással felfőzve, mazsolával ízesítve. Újabban Budapesten is eléggé szokásba jött a pászkaszentelés, két éve a templomudvaron tartják a 9-es liturgia után (a többinél a templomban). A sárga túró receptjét egymástól kérik el az asszonyok.
Pünkösd
Ez az ünnep a templom búcsúja Filkeházán: otpust. A legények vasárnap állítják a májusfát (maji) a lányoknak. (A búcsúi nap valójában pünkösdhétfő, mivel a templom a Szentháromságnak van szentelve!) Már szombaton szekérrel mentek zöld gallyért, melyekkel a templomot díszítették. Rendszerint hársfát (lipa) vágtak, s a gallyakból a templomban az ikonosztáz két sarkába, a padok elejére, és a lobogótartókhoz raktak. Zöld gallyakat állítottak a parókiától a templomhoz vezető út két oldalára is egymástól 3-6 méter távolságra. A harangozó friss füvet kaszált, ezzel szórták be a templom kövét, a füvet lányok hordták be. Amikor a legények befejezték a templom díszítését, mentek az erdőre májusfáért. Több méter magas hársfát állított a legény annak a lánynak a kapujába, aki neki tetszett, vagy akinek udvarolt. A lányok lesték, van-e már májusfa, és egy üveg bort adtak a legénynek. (Régen másodnap állították a májusfát.)
A pünkösd (rusadla) a karácsony és a húsvét után a helybeliek részére a legnagyobb ünnep. A búcsúra környező falvakból is sokan jöttek. (A legutóbbi időkben a pünkösd utáni vasárnap tartották a búcsút.) A szokások máshol is hasonlók. A templomot még Budapesten is gallyakkal díszítik.
Állandó ünnepek
Szeptember 8. Kisboldogasszony - az Istenszülő (Mária) születése
E napon van a görög katolikusok nagybúcsúja. (Ma már általában a rákövetkező vasárnapon tartják!) Itt kívánok néhány szót ejteni Máriapócs szerepéről, búcsúiról. Ide nemcsak görög katolikusok járnak, így szokásanyaga sokban megegyezik más búcsújáróhelyekével. Újabban egyre többen jönnek a határokon túlról, nemcsak magyarok, hanem ruszinok, szlovákok is, mint egykor. Egyre többször hallani szláv nyelvű énekeket, és végeznek ószláv nyelvű liturgiákat is. Néhány évvel ezelőtt még Máriapócson is megvolt a szokás, hogy viaszból készült fogadalmi tárgyakat lehetett vásárolni, s azt a templomnak ajándékozni. (Pl. akinek a karja fájt, az kart ábrázoló viaszdarabkát vett, s az oltárra helyezte. E viaszoffereket a búcsú végeztével összegyűjtötték, és újra öntötték, a szokás több évtizede megszűnt!)
A zarándokcsoportok a megérkezésükkor a templomot déli irányból kezdve általában háromszor kerülik meg. A főajtón lépnek be, és ájtatosságuk végeztével a déli ajtón távoznak. Ezután a szállásra mennek. A házaknál levő csűrökben pihennek, minden falunak megvan a megszokott helye. Innen napjában többször is a főszertartásokra a templomhoz vonulnak. A főoltárt sokan térdenállva járják körül. Régen a Mária-kép az ikonosztázon függött, vaslétrákon közelítették meg a képcsókoláskor. 1945-46 óta az északi oldalhajó oltárán van a kegykép. Az oltár mögötti lépcsőn vonulnak el alatta, s egy kisméretű másolatát érintik meg, ez az: értetés.
A máriapócsi kegyképet könnyező képként tartják számon. Az egykori fatemplom ikonosztázának a képe 1696-ban könnyezett, ezt a képet császári rendeletre Bécsbe vitték. Rákóczi Ferenc ezt mint nemzeti sérelmet tartotta számon! Az elszállítás alakalmával másolatokat készítettek róla, ebből egy Pócsra került, s könnyezett 1715-ben és 1905-ben. A 18. század közepén épült a mai templom, mellette bazilita rendház létesült, mely jelentős szerepet játszott a ruszinok lelki és szellemi életében.
Itt jegyzem meg, hogy a görög katolikusok a templomaik búcsúnapját ugyanolyan nagy vendéglátással ülik meg mint a római katolikusok.
Rakacán Kisboldogasszonykor szokásban volt a termények megáldása.
Szeptember 14. Keresztfelmagasztalás
Böjtös ünnepnap. Nyírtasson e napon visznek a templomba gyümölcsöt. Itt említeném azt is, hogy a görög katolikusok körében nagy hagyománya van az útszéli keresztek állításának. A talapzaton általában feltüntetik, hogy ki állítatta. A keresztre Krisztus festett képe kerül, mivel a keleti egyházban nem szokásos a szoborállítás.
November 2.
Nincs meg a görög katolikus naptárban mint halottak napja. A környezet hatása, hogy a görög katolikusok is megtartják. 1950 táján azonban Tokajban e napon (illetve előestéjén) a görög katolikus templomban semmiféle halotti szertartás vagy temetői körmenet nem volt. Komlóskán viszont - nem ismerve a halottak húsvétja szokását - a temetőbe körmenetben mennek ki, a pap a síroknál megemlékezést mond. Nyírvasváriban a körmenet a temetői kereszthez vonul ki.
November 30. András-nap
Sajátos András-esti szokás Filkeházán a kendervetés. A lányok csoportosan járták a házakat - elsősorban az András nevezetűekét - és az ablakba kendermagot, búzát, zabot, kukoricát dobtak. Néha fiúk is jártak. A házbeliek kiszólásaiból következtettek a férjhezmenésre, nősülésre. Ilyeneket kiabáltak ki: Vidajse! (Menj férjhez!); Czense! (Nősülj meg!) Durva szövegeket is kikiabáltak!
A kendervetés másik célja a bő kendertermés és a szép hosszúszálú kender biztosítása volt. Fonó közben a lányok az udvarra is kimentek, kendermagot szórtak a földre, gatyát húztak rajta végig, miközben ezt mondták:
Andrase, Andrase konopi ci sejem, Daj mi boze znatz s kim ji budzem bratz! (András, András vetem neked a kendert, adja Isten tudtomra, kivel fogom nyőni!)
A szerelmi jóslások a II. világháború után abba maradtak, a gyerekek az 1950-es években, még szokásból, jártak magvakat dobálni az ablakokba.Az ablak búzával, zabbal történő megdobálása más görög katolikus falvakban is szokásban volt.
December 6. Szent Miklós püspök
Igen nagyfokú a tisztelete. E napról Petrassevics Nikefor, görög katolikus lelkész, néprajzkutató írja: "A Miklós-nap számomra legkedvesebb, gyermekkori folklóremléke a 'Nyikolajka-jércék' koncertje, az Abaúj megyei Gadna község görög katolikus templomában. Ezeket az állatkákat a hívek ajándékozták az egyház szolgáinak, nyilván azért éppen Miklós-napra, mivel a jószívű myrai érsek, aki a keleti egyház patrónusa is volt, messze földön híressé vált emberszeretetéről."
Filkeházán tyúkot, tojást, szalonnát, vajat, túrót hordtak a templomba, és a Szent Miklós képe előtti asztalra rakták. De ezt a szokást a századfordulón honosította meg az akkori lelkész, s amíg ő a faluban volt, az első világháborúig, addig gyakorolták. Homrogdon is ismert volt a csirkék ajándékozása, a szószék alatt voltak elhelyezve, s ott csipogtak az egész liturgia idején. Még babot és tojást is vittek. A természetbeni adományokon a pap, a kántor és a harangozó 4:2:1 arányban osztozott. A szokás az 1950-es évek táján maradt abba.
Rakacán diót, mákot is vittek a bab és a tojás mellett, ezek az életet jelképezik. A baromfi ajándékozás pedig azért történt, hogy a baromfi állományban ne legyen dögvész. Ha valaki nem vitt, s kipusztultak a tyúkjai, magát okolta, hogy miért nem vitt, és miért nem kérte Szent Miklós pártfogását. A liturgia végén a pap megáldotta az ajándékokat. Az osztozás itt is az előbbiekben említett arányban történt.
Igen ismert, kedvelt a Szent Miklós-ének. (Minden részén ismerik szinte a keleti egyháznak!):
"Ó, aki Szent Miklóst szereti, és aki híven szolgál neki, Azt bármikor megsegíti, Védelmében részesíti, Szent Miklós, Szent Miklós."
Csak a szent ünnepén, vagy az azt követő napokban éneklik. Volt egy sajátos, 25 énekből szerkesztett - 13 konták és 12 ikosz, az előbbi rövidebb, az utóbbi hosszabb - Szent Miklós akaftiszt, melyet régebbi kiadású imakönyveink (e század első felében) még tartalmaznak. Idősebbek még végzik.
A szegények perselyét is Szent Miklós képe alatt helyezték el. A tokaji templomban a templom bejáratának kórus alatti részében falra festett képe, vakolt kerettel látható. (A hagyomány szerint Roskovics Ignác festőművész festette - a család tokaji származású!) Az alatta levő asztalkán van a szegények perselye, de az asztalon található Páduai Szent Antal képe is a falnak támasztva.
Komlóskán Miklós napján a gyerekek házról házra járva, köszöntőt mondtak:
Miklós reggelén szépen virradjatok, Első órájában békére jussatok. Valamennyi isteni házi lakosai vagytok, Az Isten áldása maradjon rajtatok. Legyen nektek bőven borotok, búzátok, Mennyből ékesítse aranykoronátok. Tiszta szívemből ezt kívánom az egész házi népnek.
A szöveg valószínűleg rontott, vannak variánsai.
December 13. Luca-nap
A fiatalság szórakozott a fonóban. A két háború között még szokásban volt Filkeházán, hogy két legény felöltözött Lucának. Gólyalábra álltak, lepedőt borítottak magukra. A honuk alatt meszelő volt, mellyel másokat megérintve mondották: Modlijse!Modlijse! (Imádkozz! Imádkozz!)
Mindenkit megimádkoztattak.
A Luca-nap a boszorkányok elleni védekezés ideje is. Főleg attól féltek, hogy a boszorkány megrontja a tehenet. Védekezésül az asszonyok keresztet rajzoltak mésszel az ólajtóra, befokhagymázták, szentelt vízzel meghintették, a tehenet szarvai között szintén megkenték fokhagymával. A baj elhárításához fontos volt megismerni a boszorkány személyét. Ebben segített a luco stolok (lucaszék). Aki karácsony éjjelén a templomba vitte, s ráült, az meglátta a boszorkányt, mert azok háttal ültek az oltárnak. A Luca-nap a görög katolikus naptárban szerepel, de a napnak, tiszteletét tekintve 2. helyezésű szentje; a szék készítésének szokása nyugati eredetű.
December 24-25. Karácsony
A legidősebbek Filkeházán még emlékeznek arra, hogy a falu görög katolikus többségű lakossága miatt a karácsonyt az ónaptár szerint, január 6-án tartották. A római katolikusok is az ónaptár szerint ünnepeltek a faluban. A hazai görög katolikus egyházban a naptárreform 1916-ban volt. érdekes filkeházi magyarázat:
"A karácsonyt csak az első háborútól csináljuk a rómaikkal egyszerre. Addig az orosz naptár szerint, vízkeresztkor tartottuk. Úgy mondták, hogy a háborúban ellenségek voltunk, és azért reformálták meg, hogy ne tartsuk úgy mint ők. Azelőtt mindig oroszul végezték az istentiszteletet."
A karácsony három napos ünnep: persi, druhi, treci dzen (első, második, harmadik nap).
A karácsonyi böjt (vilia)
Az ünnep a viliával, előestével vagy szentestével veszi kezdetét. Sok hiedelem fűződik a naphoz, melyek a régi termékenységi rítusokkal vannak összefüggésbe. A jellegzetes karácsonyesti tésztából, a bobajkából adnak a tyúkoknak, hogy jól tojjanak és hamar legyen kotlós. A kakasnak borsot, fokhagymát is raknak a bobajkába, hogy hamisabb, erősebb legyen.
A vilia napja Filkeházán is a karácsonyi készülődéssel telik el. A háziasszony sötétedéskor kiment a kamrába, és minden terményből rakott félmarékkal a kötényébe. Az asztal közepére vagy sarkába öntötte. A termények közé egy pénzdarabot is tettek. A termény le volt takarva fehér szőttes abrosszal. Az abrosz tetejére, az asztal egyik sarkára került a nagy kerek kalács: novi rocni kolac = újévi kalács. Ugyanis, újévig az asztalon maradt, s akkor kezdték meg, hogy egész új esztendőben legyen kalács.
A karácsony esti vacsorát addig nem kezdték meg, amíg a gazda ünneplőben öltözötten szalmát nem hozott be: Jeziskova slamka (Jézuska szalmája). Egyes családoknál más eszközök is szerepet kaptak.
Hamovnik (kerékkötő lánc), ezzel körbevették az asztal lábát, lakattal össze is kapcsolták, hogy a család jó kapcsolatban és szeretetben éljen tovább. Spluha zelezo (ekevas) is került olykor a láncra. Ennek a magyarázatát már nem ismerik. Plachitka (ponyva), ebben hozták be a szalmát, s ezzel belépve vincsováltak, köszöntőt mondtak.
Vincujem van, vincujem nato Boze narodzene. Hojnejsi, ne pokornejsi, ne taki smutni rocki docekac ale veselsi Zebi vasa plevenka tak bula medzi stoskami jag jasni mjesacok medzi hvizdockami. to van zicim a vincujem. (Köszöntöm, köszöntöm Jézus születését. Boldogabb, békésebb éveket kívánok, nem ilyen szomorút, örvendetesebbet. A csűrötök úgy legyen körülvéve búzakazlakkal, mint az égen a hold a csillagok között. Ezt kívánom mindnyájatoknak!)
A gyerekek szerettek a szalmán hancúrozni, mondták is nekik: Prinesli Jeziskovu slamku! (Behoztuk a Jézuska szalmáját!) A szalmát karácsony második napján vitték ki a kertbe elégetni. A porvisla (kötélke), amit belőle sodortak, a gyümölcsfák tövére kötözve került, hogy meg ne egyék a fát a bogarak, és jobban teremjen.
A vilia napja eredetileg szigorú böjt, böjtöset ettek. A cesna (fokhagyma) és a med (méz) is szerepet kapott, mivel a vacsora előtt ezekből fogyasztottak. Az első étel a kozari (gombaleves), majd következett a mákos bobajka. A kolac (kalács) már a vacsora után az asztalra került. A szenteste megfőzésre került a polnena kapusta (káposztaleves), de csak az éjféli szertartásról visszatérve fogyasztották.
Az istállóban az állatok is kaptak bobajkát. Magyarázatul azt mondták: Jézus istállóban született, a barmok melegítették, ezért megérdemlik, hogy kapjanak belőle. Mások szerint egy tehén egyszer megszólalt, hogy ők nem részesültek a karácsonyból, s azóta adnak nekik.
A kracunske drevko (karácsonyfa) állítása e századi. A régebbi neve: jezulanko.
Kántálás
Napjainkig élő, vallásos eredetű szokás a karácsonyesti kántálás. Filkeházán a gyerekek (fiúk, lányok) csoportokba verődve házról házra jártak. A nagyobb legények szintén csoportosan kántáltak, de ők már csak egymáshoz s lányos házakhoz mentek. A férfiak is összeálltak néhányan, de szintén egymásnál, meg a rokonoknál énekeltek. A kántálást a vacsora után a gyerekek kezdték, az idősebbek később indultak. A karácsonyi énekek eléneklése az udvaron, az ablak alatt történt. Először bekiabáltak:
Slebodno boha hvalic? - A válasz: Slebodno. (Szabad-e Istent dicsérni? - Szabad.)
Egy már csak idősek által ismert kántáló ének:
Pasli ouci pascire, pasli ouci pascire pri Betlehem majire, pri Betlehem majire.
Anhjel se jim ukazal, Anhjel se jim ukazal, do Betlehem jim kazal do Betlehem jim kazal
Voni se ho ulekli, Voni se ho ulekli, az na kolenka klekli, az na kolenka klekli.
Stance hore apoce, Stance hore apoce, Pana Krista najdzece Pana Krista najdzece.
(A pásztorok legeltették a bárányokat, A pásztorok legeltették a bárányokat, Betlehem legelőin, Betlehem legelőin.
Az angyal megjelent nekik, Az angyal megjelent nekik, hogy Betlehembe menjenek, hogy Betlehembe menjenek.
Ők tőle megijedtek, Ők tőle megijedtek, és térdre estek, és térdre estek.
Keljetek fel és gyertek, Keljetek fel és gyertek, Krisztus urunkat megtaláljátok, Krisztus urunkat megtaláljátok.
Megtaláljátok a jászolban, Megtaláljátok a jászolban, a zsupos csűrben, a zsupos csűrben.)
A kántálás után kiszóltak a házból: Potce nuki! (Gyertek be!) Belépve a szobába így köszöntek:
Slava Jesusu Hrisztu! - Slava i naviki! (Dicsőség Jézus Krisztusnak! - Dicsőség mindörökké!)
A háziak megköszönték a kántálást és megajándékozták őket.
Itt említek egy karácsonyi köszöntőt Komlóskáról:
Adjon Isten több karácsonyi estéket, Nem oly szomorút, de örvendetesebbet, Bort búzát eleget, holtuk után lelki üdvösséget, Azt kívánom az egész házi népnek.
Betlehemezés
Máig is élő szokás. A ma ismert betlehemes játékot Filkeházán az első világháború előtti évektől játsszák. Valószínűleg Mikóházáról ered.A játéknak öt szereplője van: anhel (angyal), persi pastir (első pásztor) vagy Fedor, druhi pastir (második pásztor) vagy Sztach, treci pastir (harmadik pásztor) vagy Kuba, Stari (öreg). A betlehemesek összefoglaló neve: jaslickare. A tanulást, gyakorlást már egy hónappal karácsony előtt kezdik. A játékot rendszerint olyan tanítja be, aki már maga is játszotta. Vacsora után indulnak, éjfélig végig járják a falut, az éjféli istentiszteletre is elmennek. Az egyes családoknál a játékot a szobában mutatják be. A szoba neve: predna hiza (első ház). A betlehemi játékot magyarul adják elő!
Betlehemes játék a filkeházi alapján
Majd minden falunak megvan a saját betlehemes játéka. Más a rakacai, más a viszlói, más a tornaszentjakabi. Ez utóbbit használta fel betlehemezésre 1992 karácsonyán a budapesti Rózsák teri egyházközség fiataljaiból, köztük az 1103. sz. Romzsa Tódor cserkészcsapat tagjaiból alakult csoport. Felújítva a szokást, több családnál megfordultak. (A cserkészcsapat a mártírhalált halt munkácsi püspök, Romzsa Tódor - † 1947 - nevét vette fel 1991-ben. Ez is tekinthető áttételesen a hagyomány továbbélésének!) 1993-ban is készültek betlehemes játékot bemutatni, de a körülmények alakulása folytán ez elmaradt. (A csapat felfüggesztette a működését a felmerült nehézségek miatt! Újjászervezésére e könyv megírása idején történtek kezdeményezések.)
Az 1993-as betlehemezéshez a filkeházi betlehemest dolgoztam át: lerövidítve, stiláris kiigazítással. A népi tréfálkozások kimaradtak belőle (ezzel a szereplők száma eggyel csökkent). A cél az volt, hogy hangjátékszerűen is bemutatható legyen, és előtérbe került az áhítatkeltésre törekvés. (A betlehemesnek, illetve egyes szövegeinek egyébként is vannak variánsai!) Átdolgozás máshol is történt, s gyakori volt.[92]
Az angyal és a 3 pásztor az ablak v. ajtó előtt áll az udvaron.
1. pásztor (kintről bekiabálva):
Szabad a betlehemnek bemenni?
A háziak (bentről kiszólnak):
Szabad!
Az angyal (bemegy a szobába, a betlehemet leteszi az asztalra, megáll:
Betlehemből jöttünk, hogy bemutassuk a kisded Jézus születését. éljen, éljen Urunk, glória!
Pásztorok (kint énekelnek):
Dicsőség, mennyben az Istennek, Dicsőség, mennyben az Istennek.
Angyal:
Pásztorok, glória!
Pásztorok (kintről):
Angyal szólott, örömet hirdetett, hogy a megígért Messiás elérkezett. Hol találjuk fel e sötét éjjel? Betlehembe elmegyünk teljes örömmel.
1. pásztor (bejön, meghajlik a betlehem előtt, egyet üt a botjával a földre):
Imhol menjünk Betlehembe, dicsérjük Jézust!
Angyal:
Mert érdemli.
1. pásztor (körbejár és lépésenként üt egyet a botjával):
Mikor és Betlehem hegyén jártam, ott egy nagy bakot láttam. Attól én úgy megijedtem, hogy pajtásom is elvesztettem. De újra megleltem. Gyere be, Sztach!
2. pásztor (bejön, meghajol a betlehem előtt, és ő is üt egyet a botjával):
Imhol menjünk Betlehembe, dicsérjük Jézust!
Angyal:
Mert érdemli.
2. pásztor:
Nem úgy, Fedor pajtás! én még nagyobb félelemben voltam, mikor a farkas a legkisebb báránykámat el akarta vinni. én őrá egyet dobbantottam. Ő rám a fogát vicsorította. Nem úgy Fedor pajtás, a búnak elfelejtésére mondjunk el egy pásztorvigasztaló éneket!
Az angyal és a két pásztor:
Ha valaki vígan él, vígan él, a juhász is csak úgy él, csak úgy él, Vígan tölti napjait, midőn őrzi juhait, Az erdőben, a mezőben, hegylakóknak seregében. Nem fogunk rettegni, senkitől se félni, Nem fogunk rettegni, senkitől se félni.
1. pásztor:
Hát Kubát hol hagytad? Hívd be!
2. pásztor:
Gyere be, Kuba!
3. pásztor (bejön, és a két másik pásztorhoz hasonlóan cselekszik):
Imhol menjünk Betlehembe, dicsérjük Jézust!
Angyal:
Mert érdemli.
3. pásztor:
Jaj, Istenem-Uram, hol vettem itt magam! Kecskék közt, bakok közt az erdőt jártam. én attól a baktól úgy megijedtem, hogy pásztorsípomat is elvesztettem. A búnak elfelejtésére mondjunk el egy pásztorvigasztaló éneket!
Mind (éneklik):
Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok, hogy Betlehembe sietve menve lássátok, lássátok. Istennek Fia, aki született jászolyban, jászolyban, Ő leszen néktek, Üdvözítőtök valóban, valóban.
Angyal:
Pásztorok, glória!
Mind (énekelnek):
Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el, Betlehem városába, rongyos istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel oda érhessünk, mi Urunknak tiszteletet tehessünk.
Angyal:
Pásztorok keljetek, Betlehembe menjetek!
A pásztorok (odafordulnak a betlehem felé és mondják):
Uccu, pajtás, táncoljunk, táncoljunk, muzsikával dobogjunk, dobogjunk, mert eljött, mert eljött a mi Királyunk! (Mindnyájan megindulnak kifelé): Isten áldja meg e háznak gazdáját, töltse meg Isten pincéjét és kamráját, mert már mi indulunk, utunkra fordulunk, innen tovább már, innen tovább már.
Más karácsonyi szokások
A görög katolikus egyház előírásai szerint karácsony éjfélkor kenyéráldás (lítia) van éjféli zsolozsma (nagy povecserie) keretében, melyet reggeli istentisztelet (utrenye) követ. A nép ajkán ez a szertartás éjféli mise néven is él, jóllehet nem mise! De ez az elnevezés bekerült görög katolikus könyvekbe is. Igaz, újabban misét, azaz liturgiát is végeznek egyes helyeken. Lássunk néhány, karácsony éjfélhez kapcsolódó szokást! (Saját gyűjtésből!)
A betlehemesek Nyírparasznyán éjfélkor a betlehemet bevitték a templomba, annak a közepén elhelyezték, jelmezesen körül állták, s így vettek részt az éjféli szertartáson. Nyírvasváriban 7-8 betlehemes csoport is járta a falut, (12-15 évesek) éjfélkor mind bementek a templomba, egyenkint elmondták köszöntőjüket, és az oltár köré álltak.
Komlóskán karácsony éjszakáján karácsonyfát visznek a templomba. Régen a fonóban díszítették fel a lányok, az utcán legények vitték, fehérbe voltak öltözve. Ma a fát a templomban díszítik. Egyes falvakban, Szabolcsban a 15-16 éves lányok először az éjféli istentiszteleten álltak be korosztályuk szokásos helyére. (Ez nyilván összefügg a közelgő farsanggal, illetve az akkor szokásos párválasztással.)
Az éjféli zsolozsmának bevezető éneke Izaiás próféta jövendöléséből: Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, térjetek meg, mert velünk az Isten. Ezt a zsolozsmától függetlenül is éneklik, karácsonyi énekként. A rakacai templom e század közepén történt kifestésekor a kezdő szavak felkerültek ószlávul a falra, s a belépőt szinte köszöntik: Sznámi Boh - Velünk az Isten!
A betlehemezés és a kántálás mellett még más karácsonyi játékok is vannak. Idetartozik a csillaggal járás is. A római katolikus hagyományban ez vízkereszthez, január 6-ához kapcsolódik, de mivel a háromkirályokról, a napkeleti bölcsekről szóló evangéliumi szakaszt a görög egyház december 25-én olvastatja fel, a görög katolikusok körében karácsonyra tevődött át. Csillaggal járnak, a betlehemezés mellett Bujban, Nyíradonyban is a nyírségi tájon. Hajdúdorogon a karácsonyi játékok életkorhoz kötöttek: a 6-8 évesek csillaggal járnak, a 10-15 évesek a betlehemmel, a 16-20 évesek az ún. kecskejátékot adják elő. Ez a sajátos játék ma is él Hajdúdorogon. A játék főszereplője a bundával borított, fából faragott kecskemaszkot viselő fiú, kisérői bundába öltözött szakállas-bajuszos pásztorok. Egyes néprajzkutatók délszláv eredetűnek tartják, de felmerült az is, hogy a ruszin hagyományok körébe tartozik. Ám újabban az a felfogás, hogy sokkal szélesebb elterjedtségű.
A betlehemes játékoknak vannak görög egyházi motívumaik. Némelyiknek a kezdő szavai az a karácsonyi köszöntés, mely már csak néhány észak-magyarországi faluban él: Krisztus születik! - Dicsőítsétek! (Krisztosz rogyitszja! - Szlavitye!) A betlehem általában templomot utánoz, olykor a helybelit, tiszántúli tájon a kéttornyú máriapócsit. A betlehemesek öltözékében szerepel az orárion, egy széles vállszalag az egyházi ruhákból, melyet eredetileg a segédkezők, az ún. szerpapok viseltek. Jellegzetes még a hegyes süveg. Egy komlóskai látogatáson tapasztaltam, hogy a templomalakú betlehemet és a süvegeket az egyházi szerek tárolására szolgáló szekrény tetején őrizték.
Az elsoroltakból is látható, milyen gazdag a karácsony hagyományvilága. Már utaltam a ruszin eredetű karácsonyi énekekre, s ezek közül említettem "Az ég és a föld" kezdetűt. A karácsonyi szokások ismertetésének befejezéseként ezt adnám közre, mintegy ízelítőül is a karácsonyi énekek közül.
Nebo i zemlja, nebo i zemlja, Ninyi i torzsesztvujut, Anheli i ljugyi, anheli i ljugyi Veszelo praznujut. Krisztosz rogyivszja, Boh voplotivszja, Anheli szpivajut, carije vitajut, Poklon otgyajut, pasztiri igrajut, Csudo csudo povigyajut! (Az ég és a föld, az ég és a föld, Mostan örvendeznek, Angyal és ember, angyal és ember vígan ünnepelnek. Krisztus született, Isten ember lett, Angyalok dicsérik, királyok tisztelik, Pásztorok imádva, térdhajtva éneklik, A nagy csodát hirdetik!)
(A ruszin szöveget egy kárpátaljai származású, Budapesten élő idős asszonytól kaptam meg, köszönetemet fejezem ki ezúton!)
Január 1. Újév
éjfélkor harangoznak, Filkeházán ekkor felkerekednek a férfiak és a házakhoz bekopogtatva boldog új évet kívánnak: Sceslivi novi rok! Újév reggelén a gazdák versenyeztek egymással, ki itatja meg legelőször a marháit, mert azok az állatok lesznek a legfrissebbek. A gyerekek csoportokba verődve indulnak újévet köszönteni.
Sceslivi novi rok vincujem, a na pdlasu kolbasi cujem. a ked nam de nace, ta nas pohnivace. Sicki harcki potrepeme, cona pecu mace! (Szerencsés boldog újévet kívánok, a padláson kolbászt érzek. Ha nekem abból nem adnak, akkor megharagítanak. Összetöröm az összes csuprot, ami a kemencén van!)
Egy tréfás köszöntő, amit a felnőttek mondanak:
Mal ja hordov vina, mila ho vipila. Moja draha mila, na novi rok si me zarmucila! (Volt nekem egy hordó borom, a kedvesem megitta. én kedvesem az újévre úgy megszomorítottál!)
Január 6. Vízkereszt
A templomban tartott vízszentelésről Filkeházán minden család visz haza egy üveggel, hogy legyen otthon is szentelt víz. Az 1940-es évekig az alsókútnál, a patak mellett szenteltek. Idejöttek le a liturgia után. Egy nagy dézsában vizet húztak a templom részére, a családok pedig merítettek az üvegbe a patakból, a patak vizét is szenteltnek tekintették. A szentelt víz: svecena voda. Bajűző, betegséget elhárító szerepet tulajdonítottak neki, és a következő vízkeresztig sokféleképpen használták. Az 1960-as évekig a templomból hazatérve a háziasszony vagy a gazda legelőször a házat szentelte meg. Egy kis edénybe öntöttek a vízből, és kezükkel kereszt alakban meghintették a ház helyiségeit, még az istállót is, miközben az alábbi szöveget mondták:
Otca i sina svjataho duha, amin! (Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, amen!)
Otca, sina, svjatomu duha, amin. Cista dusa ostan znami, hrisna dusa idz na dzveri! (Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében, amen. Tiszta lélek maradj velünk, gonosz lélek távozz az ajtón!)
Megjegyzem, hogy a bevezető mondat szövege torzult, helyesen: Vo imja Otca, i Sina, i Svjataho Ducha. Amin.
Volt, aki szalmából készített kis csutakot, és azzal hintette meg a házat. Az 1960-as évek elejétől elmaradt ez a szokás, mert a pap minden házhoz elment házat szentelni.
Ebéd után a család minden tagja ivott a szentelt vízből, mert az elűzi a betegséget. A kisgyereknek megmosták vele az arcát. A maradék vizet zárható üvegben, hideg helyen a kamrában őrizték. A marhákat lehajtották a patakra, ahol a vízszentelés volt, itatni, hogy egészségesek legyenek. Abodról hasonló adat van, hogy a jószágot annál a kútnál itatták meg, ahol a vízszentelés történt. Zempléni szokás, hogy a vízszentelést követő héten nem szabad mosni, mert a néphit szerint ugyanis ilyenkor minden víz szentelt. A vízszentelést több helyen lövöldözéssel kísérték.[96] Általában a fontosabb mozzanatokat, a pap egyes háromszor mondott szavait kísérően. Rakacán is szokás volt. A lövöldözésnek gonoszűző jellege van. Amikor nem lehetett fegyvert tartani, akkor konzerves dobozokból karbiddal lőttek.
A házszentelés szokása általános a görög katolikusok körében, még Budapesten is. Ez egyben alkalom arra, hogy a papot és kíséretét megkínálják, az egyház részére adományt adjanak.
Rakacán, Viszlón és Komlóskán vízkeresztkor is volt kántálás vesszőzéssel egybekötve. A római katolikus népi hagyományban ez az aprószentek napjához (december 28.) kapcsolódott. A gyerekek házról házra járva az ünnep előestéjén egyházi (karácsonyi) énekkel köszöntöttek be, majd köszöntőt mondtak, a Miklós-napihoz hasonlót. Még a falujárás előtt egy nyaláb vesszőt összegyűjtöttek, amiből a gazda a köszöntő után kivesz egy szálat, s megveregeti vele a gyerek lábát. Erre azok ugrándoztak a következőt mondva: Viskoc bicku na telicku! (Ugorjon a bikácska az üszőcskére!) Ezután a gazda megajándékozza a gyerekeket. A házhoz több csoport is ellátogat, a gazda a vesszőket összegyűjti, az állatait megveregeti vele, s az istállóban őrzi. Rakacán és Viszlón a szokás ma már nem él. (Ez összefügg a falvak elnéptelenedésével!)
A farsang
A vízkereszttől a nagyböjt kezdetéig tartó időszak a bálok, lakodalmak ideje. Filkeházán is a lányok nagy érdeklődéssel várták, hogy rövid vagy hosszú lesz-e a fasengi = farsang. Azt tartották, ha rövid a farsang, a csúnya lányok is férjhez mennek, mert a fiúk nem érnek rá válogatni. A férjhez menés előtt álló lányok farsang elején énekelték:
Ej Boze moj i Jezis, Marija, ci se prijme suha rozmarija? Dal bi Pan Boh zebi se prijala, zebi ja se na fasengi vidala! (Jaj Istenem és Jézus, Mária, befogan-e a száraz rozmaring? Adná az Úristen, hogy befoganna, hogy férjhez mennék a farsangba!)
Ha nem ment férjhez a lány, farsang végén énekelte bánatában:
Posol mili, posli fasengi. Ej Boze moj i Jezis, Marija, a ja ostala jag suha rozmarija. (Elment a kedvesem, elment a farsang. én Istenem és Jézus, Mária, én megmaradtam mint a száraz rozmaringszál.)
A nagyböjt kezdete előtt egy héttel van húshagyó vasárnap = mesova nedzela, másként nagyfarsang. Ekkor ettek utoljára húst. Ezzel kapcsolatos a következő mondóka:
Idze mesova nedzela, plokaj zubi od mesa! (Jön a húshagyó vasárnap, öblítsük a fogunkat a hústól!)
A farsang utolsó vasárnapja vajhagyó vasárnap = maslova nedzela, vagy kisfarsang, amikor a vajat (tejes ételeket!) is elhagyták az étrendből. Itt a mondóka:
Idze maslova nedzela, richtuj oleju na posta! (Jön a vajhagyó vasárnap, készítsd az olajat a böjtre!)
E vasárnap volt a búcsúztató mulatság, a farsangfarkon = ostani fasengi.
Komlóskán vajhagyó vasárnap éjfélig tartó bál van, a neve pusztyena, a hasonló hangzású, megengedni jelentésű ruszin szóból eredhet. Ez a farsangi időszak záró mulatsága.
Február 2.
Találkozás ünnepe, azaz Jézus találkozása Simeonnal. Római katolikus hatásra nevezik Gyertyaszentelő Boldogasszonynak. A görög egyházban eredetileg nincs gyertyaszentelés ezen a napon, római katolikus hatásra, újabb keletű. A szentelt gyertya neve Filkeházán: svecena svicka. A szentelt gyertya használata és hozzáfűződő hiedelmek hasonlóak más vidékek hagyományához, pl. égetik viharkor, haldokló mellett stb.
Február 17. Tiró Szent Tivadar napja
Eredetileg ehhez a naphoz fűződik a kolliva (kolliba) nevű édesség készítése, szentelése és fogyasztása. (Már szóltam róla a szó magyarázatánál!) Amolyan böjt előtti vagy böjti édesség, az ízesített mézben főtt búza, mellyel az egyház mintegy kedveskedik híveinek. Tiró Szent Tivadarnak a nagyböjti rendben is van emléknapja: nagyböjt első szombatja. A kollivaáldás hivatalosan péntek este, az előremegszentelt áldozatú liturgia végén történne. Újabban több helyen, az egyik nyíregyházi parókián is bevezették. Az áldás szövege a következő, melyet azért idézek, mert nem ismert, s érdekes szemléletmódot tükröz, egyetemeset és emberszeretőt.
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz!
Pap: Urunk, ki igéiddel a mindenséget létrehoztad, és a földnek parancsoltad, hogy mindenféle termést hozzon a mi élvezetünkre és táplálásunkra, ki a föld terményeivel táplálkozó három ifjút és Dánielt Babilonban a jól élőknél erősebbekké tetted, Te jóságos Királyunk, áldd meg ezeket a terményeket és a többi gyümölcsöt, szenteld meg azokat, akik belőlük élveznek, mert ezeket szolgáid a Te dicsőségedre, Szent Tivadar nagyvértanú tiszteletére és az igazhitben elhunytak emlékezetére ajánlották fel. Azoknak pedig, akik ezt előkészítették és a megemlékezést teszik, teljesítsd minden üdvösséges kérésüket, a add meg nekik örök javaid élvezetét. Legszentebb Nagyasszonyunknak, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriának, Szent Tivadar nagyvértanúnak, kinek ma emlékét tiszteljük és minden szenteidnek közbenjárására. Mert Te vagy az, Krisztus Istenünk, aki a mindenséget megáldod és megszenteled, és Téged dicsőítünk, kezdet nélkül való Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor, és örökkön örökké.
Nép: Amen.
Április 23. Szent György-nap
E naphoz fűződik a görög katolikus egyházban a búzaszentelés (svecena psenica). Filkeházán körmenetben a nép kivonult a legközelebbi búzaföldre. Úgy tartják, az egész határ megszentelődik és megmenekül a jégveréstől. A szentelés után mindenki szakít egy-egy szálat a zöld vetésből, imakönyvben őrzik. Régen az állatoknak is adtak egy-egy szál szentelt búzát.
Előző este a lányok - rendszerint egy lányos háznál - zöld búzából koszorúkat fonnak. A lobogókra tették, egyre hármat is: egy a tetejére, kettő oldalra. Ezt is megszentelték. A hagyomány szerint ezek vértanúi koszorúk, Szent György emlékére.
A búzaszentelés másutt is a határba vezetett körmenet keretében zajlott le. Amikor már nem volt lehetőség kivonulni, akkor a templomba helyeződött át. Tokajban láttam 1958-ban, hogy a körmenetet a templom körül megtartották, majd a templom déli oldalánál elhelyezett asztalkán lévő búzát - a harmadik kerülés alkalmával - szentelték meg. A búzaszentelést Budapesten is megtartják, pl. 1996-ban Szent Györgykor a hideg időjárás miatt még nem volt megfelelő nagyságú búzaszál, ezért a búzaszentelést május egyik vasárnapján tartották meg! A búzaszentelés nem kötődik okvetlenül Szent György napjához, bármely tavaszi vasárnapon is lehet, a románok pünkösdkor tartják.
Június 24. Keresztelő Szent János születése
E naphoz kapcsolódik a fűszentelés szokása. Filkeházán az asszonyok kora reggel szedik a füvet, mindenből egy kicsit. Azt tartják, hogy minden fű hasznos, és e napon minden fűnek van valami csodás ereje. Leggyakrabban tisztesfüvet, zabot, búzakalászt, salátát, farkasalma levelet, szegfűt, de még fokhagymát is szárastul csokorba kötve visznek a templomba a délelőtti liturgiára. A csokrokat az oltár előtt egy asztalra rakják, vagy az ikonosztázhoz támasztják, s a pap a liturgia végén megszenteli. A megszentelt füveket együttesen is tisztesfűnek (zelé) mondják. A csokrot az eresz alatt megszárítják, majd papírba csavarva több évig megőrzik.
Legáltalánosabban a tehén ellésekor használták a boszorkányok rontása elleni védekezésül. Tisztesfűvel megfüstölték, belőle főzött teával megitatták a tehenet. A szemrül esett vagy megnézett (spadlo mu z oci, z oci mu prislo) gyerek gyógyítására is alkalmazták: a főztével lemosták, a fűből a párnája alá raktak.
A fűszentelés szertartását a magyar nyelvű görög katolikus szerkönyv nem tartalmazza. Annak szövege a már máshol említett papi zsolozsmáskönyvben található. Hivatalos szertartás! A szokás él az exarhátusbeli falvakban, de él Komlóskán is, számtalan hiedelemmel.
A magyar népi vallásosság gazdag olyan hagyományban, mely az ember és a természet harmonikus kapcsolatát segíti. Sok áldás és szentelés elmaradásával a görög katolikusság szegényedett. Ezért is tartom fontosnak, hogy a kozmikus szemlélet bemutatására idézzem a gyógyfűszentelés bevezető imáját, mert bemutatja azt a lelkületet, mellyel az ember békésen élhet a teremtéssel, a természet javaival.
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz!
Pap: Mindenható és örökkévaló Isten! Ki az eget, földet, tengert és az egész látható és láthatatlan világot igéddel semmiből teremtetted. Megparancsoltad, hogy az emberek és a föld állatainak használatára füvek és fák sarjadjanak és gyümölcsöt teremjenek. Te, aki kimondhatatlan kegyességed folytán úgy rendelkeztél, hogy a növények ne csak az állatok táplálására szolgáljanak, hanem a beteg test gyógyítására is. Elménkkel és szavainkkal Téged kérünk, kegyeskedjél eme különböző fajtájú füveket, virágokat és gyógynövényeket jóságoddal megáldani, és rájuk isteni erőddel új áldások kegyelmeit árasztani, hogy a betegségek és veszedelmek ellenében, embernek és állatnak hathatós gyógyszerként szolgáljanak. Mert Te vagy a mi Istenünk, és Neked dicsőítést zengünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindörökké.
Nép: Amen.
Július 1. Szent Kozma és Damján ünnepe
E szentek, az ingyenorvosok mert a hagyomány szerint a hozzájuk forduló betegeket ingyen gyógyították. Nagyon nehéz volt életrajzi adataikat kihámozni, ugyanis kiderült, három Kozma és Damján nevű testvérpárt is tisztelnek ezen a néven (különböző emléknapokkal:
a) október 17.: Arábiai Kozma és Damján;
b) november 1.: Ázsiai Kozma és Damján; de ezen a napon megemlékeznek az arábiai testvérekről is;
c) július 1.: Római Kozma és Damján.)
Az arábiai és római testvérpárt vértanúként is tisztelik. Nem feladat itt eldönteni, hogy három valóban élő testvérpárról van-e szó, vagy egy legendának háromféle változatáról. Igen nagy a tiszteletűk a keleti egyházban, a magyarországi szerbek körében is, de van adat a görögök köréből. A mai Magyarországon a görög katolikusok körében egyetlen egy helyről van emlékünk egykor élt tiszteletükről: Mogyoróskáról. Képüket megörökítették külön-külön egy-egy ikontartó lábazaton, melyek a 18. századból valók.
A mogyoróskai parókia keletkezési ideje bizonytalan. Egy régi harang feliratán 1621-es évszám szerepel. (Ha ezt vesszük alapul, akkor az alapítást még az ungvári unió előtti időbe kell helyezni!) Első temploma egy régi anyakönyvi bejegyzés szerint Kozma és Damján tiszteletére volt szentelve. A második templom fatemplom volt, mint az első. építési ideje ennek is bizonytalan. 1774-ben és az azt követő években nagyobb arányú adományozások vannak bejegyezve Péter és Pál napjára a templomi számadásokban. Ebből arra következtethetünk, hogy a második templom védszentjei már a főapostolok. A mai - egyben negyedik, de már kőből épült - templom búcsúnapja is Pétre-Pál, azaz június 29.
Mi lehetett a védszentek megváltozásának az oka? Adatok híján csak feltételezésekre vagyunk utalva. Lehet, hogy a július 1. megülése átcsúszott június 29-re. Kozma és Damján tisztelete azonban tovább élhetett, mert ábrázolásuk a második templomban is megvolt, mely 1806-ban égett le, s akkor ezeket kimentették.
Felvetődik a kérdés, hogy Kozma és Damján tiszteletének mogyoróskai emlékei milyen nagyobb összefüggésbe állíthatók bele? Ezért számbavettük a mai Szlovákia területén levő görög katolikus templomokat, melyek a szent testvérpár nevét viselik. A századforduló éveiből a következő képet kaptuk: Sáros megyében 16 templom, Szepes megyében 1 templom, Zemplén 11 templom. (A zempléniekből 4 XVIII. századi, s a szepesi is!) Ugyanakkor Kárpátalján, az egykori Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyékben nem találtunk Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomot.
Nem tudunk népi jellegű tiszteletformáról sem Mogyoróskáról, sem máshonnan. A XIX. század és e század elején keletkezet magyar nyelvű énekeskönyveink nem tartalmazzák az ingyenorvosok, így Kozma és Damján tiszteletére énekelhető szövegeket, ezek az 1930-as évek közepén a Miskolcon megjelent papi zsolozsmáskönyvben jelentek meg először. Azóta a mostani énekeskönyvben is megtalálhatók. (Ezeket főleg vecsernyén éneklik!)
(Kozma és Damján mellett vannak más ingyenorvosok is, július hónapban 26-án Hermolaosz, 27-én Pantaleimon. Tiszteletük nem terjedt el - a szertartásokban való napi megemlékezésen kívül - egyedül a pocsaji románok körében van némi halvány visszfénye egy Pantaleimon-napi szokásnak: a románoknál él egy elnevezés, az "utazó Pantaleimon", eredetét nem ismerjük, de ennek jegyében a pocsajiak a szomszédos Bedőre látogattak.)
Július 20. Szent Illés próféta
Máriapócson hagyományosan a miskolci exarhátus zarándoklata van. Ezenfelül ekkor van a papi családok búcsúja. Ekkor találkozhatnak egymással a papok. Ezen a búcsún jelennek meg a papok eladósorba került leányai is, de ugyanakkor ott vannak a végzett vagy végzős papnövendékek. S ilyenkor ismeretségek is köttetnek.
A század elején a kegyképet virágépítménnyel díszítették, a neve Illés szekere. A díszítményt szétszedve a virágot hazavitték.
Viszlói hagyomány volt, hogy Illés napján nem hordtak trágyát a földekre, mert egyszer villám csapott Illés napon egy gazda trágyás szekerébe. Fogadalmat tett a falu népe tehát, s ezt 1945-ig meg is tartották.[111]
Augusztus 6. Urunk színeváltozása
Hagyományosan e napon tartja a görög katolikus egyház a szőlő és gyümölcsszentelést. Az ünnepi liturgia végén történik, s a megszenteltet a résztvevőknek szétosztják. Nagy ünnep Tokajhegyalja görög katolikus egyházközségeiben. Sátoraljaújhelyen a század elején még körmenetben vonultak a szőlőhegyre, Bodrogkeresztúrban kis ládákban neveltek szőlőtőkét, melyet megáldásra a templomba vittek. A szőlőszentelést Budapesten is megtartják!
Augusztus 15. Nagyboldogasszony - Mária mennybevitele
Máriapócson e napon (vagy a következő vasárnap) nagybúcsú van. Újabb fejlemény, hogy Rakacát is sokan felkeresik, ott ez a templom búcsúnapja, ám a helyi kultusz kiteljesedése abban keresendő, hogy az utóbbi évtizedekben - mikor Szlovákiában a görög katolikusság nem élvezett szabadságot - a szlovákiai rokonok és ismerősök közül sokan átjöttek Rakacára.
Rakacán van sírleple az Istenszülőnek is (ez főleg a görögök körében szokásos, nálunk nem!) Az előesti virrasztáson a gyertyás körmenetben ezt négy pap viszi, amint az apostolok vitték a hagyomány szerint Mária koporsóját. Ugyanekkor a Hősök tornyánál van az előestén a gyászszertartás az elhunyt családtagokért, a háborúban meghaltakért. Egyes helyeken Nagyboldogasszony ünnepén is végeztek gyógyfűmegáldást. Ide vonatkozó adat, de módosult formában: Nagyboldogasszonykor a rakacai búcsún és, még sok más helyen rózsaszirmot szentelnek. A búcsúról mint emléket, ezt viszik haza a betegnek annak jeléül, hogy imádkoztak érte a rózsaszentelésnél.
Augusztus 29. Keresztelő Szent János fejevétele
Ennek emlékére egyes nyírségi falvakban nem esznek tálból, mivel Keresztelő Szent János fejét is tálra helyezték. "Ez a szokás máshol is így volt, az én görög katolikus nagyszüleim Baktakéken ezt ugyanúgy be is tartották! Mindig emlegették."
Több helyen gyümölcsböjtöt tartottak. Kukoricás ünnepnek is nevezték, mert sok helyen gyenge kukoricát ettek. Régen Abaújszolnokon a búcsúi ebéd: bobajka, kukorica, gyümölcs, ma már a következő vasárnap ünneplik.
Település látnivalói:
Római katolikus templom
A mai templom nem túl régi (70 éves), de a falait alkotó kövek és téglák már több mint 240 évesek. Legrégebbi berendezései még a Tiszta kápolnából valóak. Ilyen például az oltárkép, amely Szent Annát ábrázolja a gyermek Máriával, néhány pad és a Szent Antal-szobor. Az oltárkép sok időt megélt már, de színei még ma is gyönyörűek. A templom falát1979 óta freskók díszítik. A toronyban két bronzharang van.
A Vitéz család kriptája
A régi temető út felőli részén található Vitéz János és hitvese nyughelye. A sírkamrát a világháborúk idején feldúlták a katonák és bunkerként használták, azóta üresen áll.
